Fegyvertelenül, Barna Khaki Uniformisban

Hajóút a Storebælt-en, az egységek elhelyezkedései és a katonafiúk

Søren Peder Sørensen
Fordítás: Tamas Erdesz

A magyarok ezekben a hetekben szüntelenül úton voltak az országrészek között. Oda és vissza mentek és soknak a Storebælt látványa egy kedves emlék lett.

Későbbi miniszterelnök Jens Otto Krag is észrevette őket egy Fynről Sjællandra való átkelésen. Ő senm fogta fel őket mint megszállókat a szó tradícionális jelentésében. Megemlékezéseiben írta:

„A Storebælten következő nap hajóztunk el egy szembeirányba közlekedő komppal ami tele volt magyar katonával, fegyvertelenül, barna katonai uniformisban, mind egy takaróval a vállukon. Lehetetlen volt velük kommunikálni, de fogadni mernék hogy ők sem szerették a németeket” (1)

A khaki színű egyenruhák és vállapok nagyon jellemzőek voltak. Ehez jött a félrecsapott sapka, ami elől magas volt és megerősítve két gombbal. Az altisztek és a legénység hosszú khaki-nadrágot hordott rövid bakancsal vagy bőr-bokavédővel megerősített erős cipőt. A képeken látszik, hogy a tisztek legalább is néhányuk lovaglónadrágot hordott és fekete lovaglócsizmát valamint fekete kesztyűt. A rangjelzéseiket az uniformis gallérján viselték, a tisztek a kabátjuk ujján is és a elöl a sapkájukon is.

A magyar egységek nagyjából különböztek a többi idegen között a németek alatt abban hogy egy nemzeti hadseger volt. Saját uniformisuk volt és saját parancsnokaik voltak, habár németek irányítása alatt is.

Dániában a 325. tüzér hadosztály (Észak Jylland), 328. tüzér hadosztály (Sjælland), 160. tüzér hadosztály (Dél Jylland) és a 166. tüzér hadosztály (Közép- és Nyugat-Jylland) alá voltak beosztba. Ezen kívül volt magyar zászlóalj Thy-ben és egy tüzér egység Lemvigben az 599. orosz brigád alatt ami egy kaukázusi ezredből állt Georgiából, Észak-Kaukázusból és az Azerbajdzsán Szovjet Köztársaságból. (2)

Köllő Sándor, beceneve ”Kleine”, gyerekkatona a Levenéktől.
Köllő Sándor, beceneve ”Kleine”, gyerekkatona a Levenéktől.

E felvilágosítás szerint a magyar Honvéd-sereg Dániában a háború végén három ezredből, 12 zászlóaljból 41 századból, valamint 2 tüzér orsztály ból állt 4 egységgel. Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy az öszes létszá 12.000 és 15.000 katonából állt elosztva 10.000 Jyllandon és 5000 a szigeteken.

Az egységek elhelyezésének közelebbi vizsgálatakor kiderül, hogy a magyar állomásoztatás közel országos méretű volt. Magyar egységek tartózkodtak 12 az ország 14 megyéjében és több mint 50 az ország 271 kommúnájában (kommúna=önkormányzat, ford.). De nem egy időben. Tipikusan a katonákat körbe költöztették mind a közelebbi vidékeken mind pedíg az országrészek között.

”… úgy látom a mi sorunk már az örökös vándorlás.”, írta a kedvett szegett Csákány Zoltán a 4. híradó zászlóaljtól naplójában Herningben február 6.-án, amikor megtudta, hogy tovább kell utazniuk. Nem volt szokatlan, ha az egységek, mint Csákány Zoltáné, csupán néhány napot tartózkodott egy helyen mielőtt tovább küldték őket. A 93. kiképző ezred 6. zászlóalja (93/VI.) tartózkodott leghosszabban egy helyen akik megszakítás nélkül voltak a Høveltei táborban Észak-Sjællandon február 2.-tól május 18.-ig.

Ez az állandó költöztetés (olvasd a jegyzeteknél) különösen Sjællandon volt jellemző, ahová 1945 januárjában a 93. ezred sok egysége érkezett. Az első hetekben többek között Næstved és Vordingborg helységekben tartózkodtak, mielőtt továbbküldték őket a Roskilde-től nyugatra fekvő Hvalsø-területre és Odsherredre. Onnan az egységeket csupán pár hét múlva a Sorø sziget szélére vitték ahol a németek kapitulálásáig voltak. Egy zászlóaljat Sjællandról Fynre küldtek, ahonnan két századot Bornholm szigetére küldtek. Jyllandon a legnagyobb költöztetés a háború utolsó heteiben történt, amikor a németek megparancsolták több magyar egységnek a jyllandi partról, hogy mejenek a dél-jyllandi Agerskov környékére, ahol a magyaroknak a német védelmi vonal a Kriemhild-állás megerősítésében kellett segíteniük, ami Haderslevtől Ribe-ig húzódott.

A költöztetések erősen hatottak a magyar állomásoztatásra és a dánok erről alkotott képére. Voltak országrészek, ahol a nép soha nem tapasztalta, hogy ott magyarok laktak, máshol még a sokszor rövid tartózkodás ellenére is kapcsolatok alakulta ki  amiből később barátságok lettek.

A magyarok között az volta  karakterisztikus hogy milyen sok fajta korúak voltak reprezentálva. Legtöbbjük 20 év körüli férfi volt, de voltak fiatalok, sőt nagyon fiatalok, majdnem gyerekek is.

A fogalom ”gyerek-katona” előfordult a német hadseregben, ahol gyakran voltak láthatóak a kis katonák a nagyra méretezett uniformisban. A magyar hadseregben megvolt a saját tragikus történetük. 1938 óta magyar törvény szerint minden 12-18 év korú fiúnak tagjának kellet lennie a Levente katonai-cserkész egyesületnek. Ebben az egyesületben kötelező katonai kiképzést kaptak, minden héten négy órát. A Nyilasok hatalomátvételekor 1944 októberében a Leventéket katonai törvény alá helyezték és gyerekek tízezreit választottak el szüleiktől halálbüntetéssel fenyegetve és Németországba vitték őket 1944/45 telén. (4) A katolikus pap Kovács Mihály, akit a püspöke Észak-Németországba küldött 1945 telén hogy együtt legyen ezekkel a szerencsétlen gyerekekkel, könyvében mesél a vasút mentén álló síró szülőkről. Volt példa, hogy megpróbálták megállítani a vonatot hogy visszaszerezzék gyermekeiket. (5)

A német barakk-táborokban, ahova az ijedt gyerekek gyakran felnőtt felügyelet nélkül volta, éhségtől és betegségektől szenvedtek. Legrosszabban azok a gyermekek jártak, akik az SS-kommandója alá kerültek Németországben és háborúba küldték őket. Kötelező tetoválást kaptak, ami a háború után is mint SS-önkéntesként pecsételte meg őket.

Kovács Mihály szerint a 30.000 kiküldött fiúból kb. egy-pár ezer lehetett Dániában. Ez a szám valószínűleg alacsonyabb volt úgy 500 körül. Tudjuk, hogy a katonai barakk t´borban a Lemvigtől délre aRom repülőtéren tartózkodott egy egység, ami csak gyerek-katonákból állt. Ott egy-pár száz (6) tartózkodott, és ezek a gyerekek Szendrődy István  vezetése alatt voltak. Vangban és a Thy-i Klitmøllerben kb. 100 pécsi fiú volt a 91. zászlóalj 5., 7. és 8. századához csatolva, Bánhidy József százados parancsnoksága alatt. Más alkalommal a fiúk szédszóródtak kisebb csoportokba különböző századokba és szakaszokba. Egyikük Lenkei Ottó volt a 90/II. zászlóaljból aki megjegyzi hogy három német instruktőrtől kapott kiképzést, miután századával együtt egy Nymindegab-i bunkerbe szállították, ahol a többi társával együtt részt vett a partok őrzésében. (7)

Majdnem semmilyen információ nem található ezen gyermekek életkörülményeiről Dániában, de valószínű hogy jobb sorsuk volt itt mint Németországban. Elkerülték a harzba küldést, és felnőt honfitársaik voltak mellettük védelmükre. A legfiatalabb akit ismerünk, a 15 éves Slezák Mihály, aki a Rom repülőtérnél lévő barakk táborban lakott. 1945 április 11.-én meghalt, valószínűleg egy akna robbanásánál. Sírja ma is látható a Lemvig temetőben, de a kő olyan rossz állapotban van hogy a név majdnem olvashatatlan.

 


Tények

93. kiképző ezred vezérkara Koppenhágában volt, később pedíg Roskilde-ben, és öt zászlóaljból állt kb. 5000 emberől. Kettő ezek a zászlóaljak közűl a 93/I és a 93/III Fyn/Bornholmon valamint Észak-Jyllandon állomásozott. A további három zászlóalj a 93/II, 93/V és 93/VI a háború végén Hvalsø, Hørve/Sorø és A Sjællandi Blovstrød helységekben volt.

90+91. kiképző ezred vezérkara a Nyugat-Jyllandi Outrup-on volt két félig feltöltött ezredből állt összesen 4 zászlóaljal ami kb. 4000 embert tett ki. A 90/I. főhadiszállása Varde-ban volt, a 90/II. Nymindegab-ban, a 91/I.  Ulfborg-ban (később Agerskov-ban), és a 91/II. Hurup-ban (később Thisted-ben).

2. mérnök ezred főhadiszállása Ølgodban volt Jylland legdél-keletibb részén és 1 zászlóaljból állt, aminek századai Strellev és Lyne helységekben állomásozott.

10. tüzér ezred főhadiszállása Lemvigben volt Jylland legnyugatibb részén és három ütegből valamint egy gyerek-katonákból (Leventék) álló részlegből állt. Néhányat ezek közül később Dél-Jyllandra vittek.

5. tüzér ezred főhadiszállása a Nyugat-Jyllandi Oksbøl-ben volt és két ütegből állt ami Oksbøl-ben és Klinting-ben tartózkodott.

4. rádiós- és híradó zászlóalj két századból állt és váltakozva tartózkodott a Jægerspris-táborban Sjælland sziget észak-nyugati részén, Herning, Borris és Lønborg/Vostrup helységekben Nyugat-Jyllandon.

82. ezred 3. zászlóalja az Észak-Jyllandi Hjørring és Dybvad városokban, valamint ezek körüli falukban tartózkodott, ameddíg kisebb csapatk Sindal és Tolne helységekben voltak.

Egy huszár iskola 150 fős legénységgel, ebből 55-60 tiszt-tanonc, a Præstø szigetén fekvő Nysø-i birtokon állomásozott, később a Næstvednél fekvő Gaunø kastélyban.

 

1. Jens Otto Krag: ”Ung mand fra trediverne”. Elbeszélések. Gyldendal 1969. 190. oldal.
2. Palle Roslyng-Jensen: Russerne i Danmark 1943-1945. Jysk Selskab for Historie 1975-76, 405. oldal.
3. Az 1970-es kommúnareformok miatt.
4. Gosztony: Endkampf an der Donau. 110. oldal.
5. Kovács Mihály: Negyvenezer Magyar levente Kálváriája. Országos Pedagógiai Könyvtár És Múzeum, Budapest 1993.
6. Pohly János tábori pap naplójában írja, hogy 1945 április 1. megáldoztatta a Leventéket i Rom, 224 fős létszámmal.
7. Lenkei Ottó elbeszélése, 1994 február 12.

Søren Peder Sørensen: A magyar katonák. Egy elfelejtett tragédia Dániai német megszállása idejéből a 2. Világháborúból.
Museet for Varde By og Omegn. 2005

Skriv et svar