Nyugodj Békében

A nehezen regisztrálható háborús sírok és történetük

Søren Peder Sørensen
Fordítás: Tamas Erdesz

Töröcsi József sírja az Esbjerg melletti Fovrfeldnél fekvő Gravlund temetőben gondozott és az egyike azon kevés síroknak amik indntifikálhatóak a magyarok Dániában való tartózkodásuk után.

Egy a háborús monumentek gyüjteményében 1940-1945 között, Anders Bjørnvad történész funcsának találja hogy miért található olyan kevés magyar háborús sír, amikor tudjuk, hogy több ezer magyar katona tartózkodott Dániában a háború utolsó hónapjaiban. Könyvében csupán egy sírról van szó. Ez a Dél-Jyllandon lévő Gram temetőben van. Az elhúnyt egy 19 éves magyar katona Ranoy Lepsenyi (Károly Lepsény,? ford.) volt aki egy téglagyári tóban fulladt meg 1945 május 29.-én, három héttel a felszabadulás után. Ebben az egyetlen esetben a  nemzetisége is oda volt jegyezve, de ez csupán ez alkalommal és csak azért mert a munkásőrök (”hjemmeværn” ford.) és mások 12 év elmúltával emlékkövet emeltek a síron az 1956-os forradalom tiszteletére.

Az ismeretlen sírok oka az, hogy a halottakat a német vehrmacht alatt jegyezték be. Így tették még 1962-ben is a Dánia nyugatnémet kormánnyal létrejött a Dániában lévő német háborús sírokról szóló megbeszélés szerint. Az első paragráf szerint a következő értendő német háborús sír alatt ”a német vehrmact tagjai vagy ugyanazon jogú személyek valamint más német állampolgárok, akik a második Világháború harci eseményeivel kapcsolatosan haltak meg.”

Ebben a kapcsolatban érdekes hozzáfűzni, hogy éppen Nyugatnémet-országban a háborús sírokat nemzetiségi információkkal együtt regisztrálták. Ezt pl. a Wesselburen temetőben láthatjuk Slesvig-Holsten-ben ahol három magyar katona Dániából van eltemetve. ”Ungarische Soldaten” áll a közös sírkövön amit Mussung József közkatonának a 91/II, 7. századából, Csörnei József leventének és Ördög Ferenc közkatonának emeltek akik 1945 nyarán haltak meg. És Klaustahl-Zellerfeld-ben Göttingen-nél 1946-ban emlékkövet emeltek 24 elhúnyt magyar kanona/hadifogoly emlékére ahol a nemzetiségük is szerepel.

Dániában a magyar sírok indentifikálása majdnem reménytelen, mivel ők a 14.900 menekült és 10.250 katona között fekszenek az összesen 34 Dániai temetőben ahol a legnagyobb temetők a Frederikshavni és Esbjergi valamint a Koppenhágai Vestre Kirkegård és Bispebjerg Kirkegård.

Az ezek legnagyobbika a Vestre Kirkegård ahol 5344 menekült és 4643 katona fekszik.

Név, születési- és elhalálozási dátum, néha katonai rang, de nemzetiség nem olvasható sem a köveken sem pedíg temető regisztratúrájában. Talán úgy rubrikálták őket mint ”Unbekannt deutscher Soldat”. Máskor a magyar nevek megismerhetőek, de biztosak nem lehetünk.

Ugyan ez a helyzet a Bispebjerg Kirkegårddal is ahol 964 személy fekszik, 594 menekült és 370 katona. A nemzetiség itt sincsen feltűntetve. Ha a nemzetiség ott álna, talán ma kicsit többet tudnánk arról, hogy hány magyar halt meg a Rosenborg kastély előtti felkelésben 1945 április 22.-én amiről csupán azt tudjuk, hogy a veszteség nagy volt mind a magyar mind a német oldalon.

Kicsit többet tudunk a Dánia nyugati részein elhúnyt magyar katonákról, mert Pohly János pontosan feljegyezte az elhalálozásokal és temetéseket amiről hallott. Ö 10 magyar katona és hozzátartozó halálát említi, részletes felvilágosítással az elhalálozás és temetés dátumával valamint hogy hol vannak eltemetve. Ezért néhány sír ma identifikálható, de nem az összes!

Az azonosíthatók között, a Fovrfeldben fekvő Töröcsik Józsefen kívűl van egy 15 éves fiú akit 1945 április 11.-én temettek el. Slezák Mihály, született 1929 november 29.-én, a fiatal katonák táborában tartózkodott a Lemvigtől délre fekvő Rom repülőtérnél és valószínűleg ott lépett egy aknára. Kereszt alakú natúrkőből készült sírköve a Lemvig temetőben található: protokol Vest nr. 783 A .

Az 1945 februári Herningben a magyar katonai vonat ellen elkövetett szabotázs akció öt áldozatát a rapportok szerint akkor a Herning temetőben temették el. A sírhely dokumentálva van az 1945 február 21.-én való temetéskor készült fényképekkel. A Herningi temetőiroda szerint a meghalt magyarokat a védelmi idő lejárta után 1966-ban a Karupban fekvő Gedhus-i ”Deutsche Kriegsgräberstätte” temetőbe helyezték át. Az áthelyezést német studentek végezték akik a földi maradványokat fehér műanyag zsákba helyezték. A regisztrálás a dán temetkezési intézeten kívűl történt. (5)

Egy látogogatás a temetőbe, ami Gedhusnál fekszik a Herning és Viborg közötti főútnál, megerősíti az elmondottakat. A nagy temető végén ahol1185 menekült és 148 katona fekszik – áldozatok a 2. Világháborúból, megtalálhatók a magyarok sírkövei. A 3. blokkban 130, 131, 132, 133 és 134-es számok alatt. A szép keresz alakú natúrkő tartja neveiket, születési és elhalálozási dátumjaika, de ahogy már említett nemzetiség jelölése nélkül.:

Palló Károly zászlóalj parancsnok, született 1915.9.16., meghalt 1945.2.19..
Szomolnoki János hadnagy, született 1915.9.2, meghalt 1945.2.19.
Saágy Dezső közkatona, született 1925.7.27, meghalt 1945.2.19.
Győrfi István altiszt, született 1918.12.24, meghalt 1945.2.19.
Győrfi Stefan, született 1943.10.13, meghalt 1945.2.19.

A naplóban három másik halottról is szó van, de ezek sírjait nem volt lehetőség identifikálni.

Mellik József katonát a 10. ezred 2. osztagából 1945 április 3.-án temeték el, miután holttestét a Sønderjylland-i Agerskovból teherautón Struer-be szálították. Egy a Struer-i temetőhöz intézet telefonos kérdés alapján sajnos nem tudták Mellik József sírját megtalálni.

Egy héttel később 1945 április 10-én egy másik magyar, Stocsok Pál a 91/II zászlóaljból lett eltemetve Esbjerg-ben. Az elhalálozás oka ismeretlen. Sem az Esbjergnél lévő Fovrfeldi Gravlund temetőben tett látogatás, sem a temető hivatalába való telefonálás nem adott eredményt. Az ő sírja nem volt bejegyezve sehová.

11 nappal később 1945 április 21.-én Balázs József őrvezetőt temették el a 90/II zászlóaljból a Lønne-i temetőben. Aknára lépett a Vesterhavet (”nyugati tenger” ford.) parján, de sírját hiába keressük a temetőben. A most nyúgdíjas sírásó Henry Christensen kivizsgálta az ügyet. Elődje emlékezett Balázsi József temetésére. Hozzátette, hogy a sírt a védelmi idő lejárta után megszűntették egy pár évvel a háború után.

A kérdésre, hogy akkor egy német katona sírja és eredeti fejfája miért van még mindíg ott a válasz az volt, hogy a hozzátartozók miatt akik sok évvel a háború után rendszeresen meglátogatták a sírt. Ez egyébként egy szomorú történet volt, ugyanis ez a katona éppen azokban a napokban lőtte főbe magát, amikor a németek kapituláltak.

A magyar sírokról hiányzó információkról Wolfram Schmidt üzletvezető a Kiel-iVolksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge-ből  aki a Dániában lévő háborús sírokat ellenőrzi, azt nyilatkozza, hogy az 1962-es háborús sírokról szóló megyegyezés szerint a német háborús sírok örökre védettek. Ez egy része a Genfi egyezménynek. Amiért a magyarok is ezen szabályok alá tartoznak, ez rájuk is vonatkozik; azonban, fűzi hozzá Wolfram Schmidt, a probléma az, hogy senki nem tudja egy dán temetőben egyedül fekvő sírról hogy ez védett.

E tizenegy halott közűl csupán egy esetben állapítható a magyar nemzetiségük, mégpedig a Bjørnvad által elmondott Gram-ban Sønderjyllandon nyugvó halottakról, ahol a dánok 1957-ben emlékkövet emeltek. A maradék esetekben Pohly naplója segítségével hét sírt lehet identifikálni Fovrfeldben, Lemvigben és Gedhusban. Az utolsó háromról csupán a naplóban olvashatunk. Az ő sírjuk tem található.

Összesítve ez csupán egy csekély része a magyarok veszteségének mint ”a német vehrmact tagjai vagy ugyanazon jogú személyek” a rövid Dániai tartózkodás alatt. Több eset is volt, de nem tudunk róluk és már valószínűleg soha sem fogjuk megtudni.

Néha megtörténik hogy előkerül egy fénykép egy már régen eltűnt sírról, ahogy ez Balázsi József őrvezetővel történt a Lønnei temetőből, az a Balázsi akinek sírját a védettségi idő leteltével megszűntették. A sírjáról készült fénykép, amit valószínűlet röviden 1945 áprilisi temetése után készítettek, sok év elmúltával egy Blåbjerg-i bunkerben találták. A képen a sírkő ki van rakva apró kövekkel ami mint egy mozaik a magyar címert ábrázolja, valamint egy fa kereszt Balázsi József nevével és a ”Béke Poraira” kívánattal.

Ha más nem is, ez kívánat beteljesült Balázsi Józsefnek és a többi ismeretlennek akik a 2. Világháborúban vesztették el életüket Dániában.

Skriv et svar